Lassan tíz éve házasok vagyunk, Lillával. Előtte minden szép és jó volt, relatív. Szép és jó volt, mint a szerelem. De miután összeházasodtunk, anyósom, kinek neve Lilith, háborút indított ellenem.
Lilithnek volt egy fia, ki feleségem féltestvére. A csávó mindent hitelből produkál, volt, hogy egyszerre 4 hitelkártyája volt. Nagyon el volt eresztve, soha nem kapott atyai pofont. Lilith rendezte az életét, persze kölcsönökből és hitelből.
Mind1, most Lilithről van szó. Az apósomat sikeresen bedarálta édesanyja, ki őt utálta, így Lilithnek könnyű dolga volt, ő lett az atyauristen feleségem családjában.
Azt hitte, hogy az én családomban is ő lesz az atyauristen. Tévedett.
Szóval a házasság. Az esküvő. Nem mintha Lilithet különösebben izgatta volna a dolog, hiszen Horvátországba ment 1 hónappal korábban nyaralni. Aztán hazajött, teltek a hetek, és miután lezajlott a lakodalom, odajött hozzánk, hogy adjunk neki kölcsön. Adjunk kölcsön, mert ő kölcsönkért a volt főnökétől, hogy ki tudja fizetni az esküvőnk ráeső részét. Vissza szeretné fizetni azt a kölcsönt és aztán majd azt a kölcsönt is rendezi, amit mi adtunk neki. Anyád! - gondoltam magamban, de úriemberként csak azt mondtam, hogy nem.
Hazaértünk nászútról, mentünk anyósomékhoz látogatóba. Újabb ötlete támadt az éji boszorkánynak, hogy a fiának sok a hitele (abból ment a hülyegyerek horvátokhoz, németbe, balatonra nyaralni) és adjunk a fiának kölcsön, majd megfizeti. 1 millióért 1 millió200at ad vissza. Nem. - válaszoltam nagyon bölcsen. Korábban, míg nem ismertem a nejem, az ő zsebéből is kidumálta az örökségét. A pénz elúszott, a hülyegyerek felelősséget nem vállalt érte. Ezt a sztorit később ismertem meg. Mind1.
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése